A katona,akinek csak 1974-ben ért véget a háború.

A második világháború történetét nem kell bemutatnom,1945 szeptember 2.-án,Japán kapitulációjával ért véget.A mai cikkemben Onoda Hiroot,azt a katonát fogom bemutatni aki 1974-ig tartotta állását.

A kapituláció után még sok Japán katona folytatta a háborút a Csendes-óceán kisebb szigetein.Ezen katonák közül a leghíresebb Onoda Hiroo aki a legtovább tartotta pozícióját a Fülöp-szigetek dzsungeljaiban.

Onoda egy szamuráj nemzetségbe születee 1922-ben,mivel családja nagy katonai múlttal rendelkezett nem volt kérdés hogy ő is a császárt fogja szolgálni.18 évesen bevonult,ekkor még gyalogsági ezredben szolgált.Később átképezték hírszerző tiszté.1944 december 26-án őt és parancsnoksága alatt álló osztagot átvezényelték a Fülöp-szigetekhez tartozó Lubang-szigetre.

A tiszt egyértelmű parancsot kapott feljebbvalóitól,ebben a parancsban megtiltották neki azt hogy harakirit hajtson végre,parancsba adták hogy amennyi katonája van,ha egy akkor is vezetnie kell.A hűséges tiszt komolyan vette a parancsot,amit be is tartott.

A Lubang-szigetet védő helyörség,Onoda érkezése után pár hónappal elesett.A megmaradt katonák vagy elestek,vagy hadifogságba kerültek.Onodának három katonája maradt,akikkel ,,beásták"magukat a dzsungel hegyei közé,ami után a közeli falvak fosztogatásaival töltötték idejüket.

A háború vége után,az egyik fosztogatás során a falusiak átadtak egy nekik címzett levelet,amiben azt írták:"A háború véget ért augusztus 15-én. Gyertek le a hegyekből!" Onoda három katonájával arra a következtetésre jutottak,hogy ez egy csapda az amerikaiak részéről.

Miután 1949 szeptemberében  Akacu közlegény megadta magát a szigeten működő helyörségnek,írt egy levelet Onodának,de ő ezt árúlásnak titulálta ezért a ,,háború" folytatódott számukra.

Onoda és két katonája jellemzően kókuszdión,banánon, és gyümölcsökön élt a vadonban,illetve a hússzükségleteiket a levadászott vaddisznókbol,a helyiektől lopott csirkékből,tehenekből pótolták.

Rendszeresen keveredtek tűzharcba a helyiekkel,egy ilyen összetűzésben vesztette életét 1954. május 7.-én Simada tizedes.Már csak Onoda és Kozuka maradt.A párost mindenhogy próbálták már megadásra birni,röplapokat szórtak,családjaik által írt leveleket,sőt Japán katonákat küldtek,akik hangosbemondón akartak kommunikálni.A módszereik sikertelenek voltak,ugyanis tartották magukat az 1944-es parancshoz.1972-ben Kozuka tűzpárbajba keveredett egy rendőrrel,mert felgyújtottak egy rizsraktárat.Onoda egyedül maradt.A kapcsolatot végül egy fiatal, Japán egyetemista tudta felvenni vele,aki meggyőzte hogy a háború ténylegesen véget ért.Onoda mégsem ,,vonult vissza".Azt mondta csak akkor teszi le a fegyvert,ha azt személyesen a parancsnoka paranscolja.Innen már ,,egyszerű volt" a Japán kromány felkutatta Onoda parancsnokát,Tanigucsi örnagyot,aki egy könyvesboltabn dolgozott.Tanigucsit a Lubangra-szigetre utaztatták,ahol személyesen parancsolta Onodának a visszavonulást.Így 30 év után számára is véget ért a háború.

Onoda és katonái a 30 év alatt 30 falusit öltek meg,és további százat megsebesítettek.(a falusiak szerint ez több volt)

Onoda birtokában volt egy működő gépfegyver 500 lőszerrel,egy kard illetve egy kés amit anyjától kapott.Ferdinand Marcos,a Fülöp-szegetek elnöke kormányzói kegyelemben részesítette a tisztet,aki így nem került felelősségvonásra.Az elnök azzal indokolta,hogy Onoda abban a tudatban élt,mintha még tartana a háború.

Onoda egy más Japánba tért vissza.A demokratizálódott ország,ami kezdett hátat fordítani a régi tradícióknak nem tetszett neki.Ezért 1975.április 25.-én Brazíliába költözött,ahol marhatenyésztéssel kezdett el foglalkozni.Ezt a foglalkozást akkor ,,sajátította el,amikor a dzsungelben lopott egy rádiót,ésauzstrál műsorokat hallgatott az állattenyésztésről.

Onoda Braziliában házasodott meg,de 1984-ben visszaköltözött szülőhazájába.Ez annak az oka volt,hogy egy tizenéves meggyilkolta a szüleit.Onoda ezért ifjúsági táborokat hozott létre.1996-ban visszatért Lubang -szegetére is,ahol virágot helyezett el Kozuka halálának helyszinén és 10.000 dollárt adományozott egy helyi iskolának.Onodának élete végéig nagy volt a népszerűsége Japánban,hazatérése után arrra is bíztatták hogy induljon az elnökválasztáson,de ez nem teljesült.Onada sokáig küzdött a háború utáni alkotmány eltörléséért,és a császár jogkörének visszaállításáért,ezért is állt kapcsolatban a nagy befolyással rendelkező Nippon Kaigi szervezettel is.

Onada szép kort élt meg,2014-ben hunyt el 91éves korában.